Mit eszik a gyerek? Hát azt, amit a szülő...

Ha szétnézünk a környezetünkben, a játszótéren, az étteremben, a boltokban, akkor a társadalom üzenete (és értékítélete) egyértelmű: a gyerekeknek külön nekik készült ételekre van szükségük – főleg, hogy „úgyis válogatósak”, és „úgysem szeretik a zöldségeket”, így jó lesz nekik a panírozott dínó.... 

és a többi cukros, ultrafeldolgozott termék. Ennél nagyobbat azonban nem is tévedhetnénk, és itt az ideje, hogy változtassunk azon a képen, amit a gyerekek étkezéséről gondolunk!

 

Amióta világ a világ, a gyerekek mindig abból ettek, amit a család is evett: maximum előrágták, összetörték, azaz egy kicsit módosították. Nem voltak külön nekik gyártott és készült ételek, főleg nem homogén állagú és semmilyen ízű pürék. Aztán a 19.sz. vége környékén „a világrendszer gazdasági prosperitása hatásaként új piacok jöttek létre. Ennek egyik következménye a kifejezetten gyermekek számára készülő termékek expanziója”, vele együtt pedig a bűntudatipar fő üzenete: „az az anya, aki nem szerette eléggé vagy nem hozott elég áldozatot gyermekeiért – amelybe a 19. század végétől már beletartozott a megfelelő áruk megvétele is – megbocsáthatatlan vétket követett el, rossz anya volt. […] Ettől az időszaktól kezdve a „jó anya” társadalmi és kulturális konstrukciójára egyre határozottabban telepednek rá azok a piaci viszonyok, amelyek éppen az anyaság „jóságát” lovagolják meg, és az anyasághoz kapcsolódó termékek bőségével már a gyermektervezés időszakától kezdve sugallják az összefüggéseket a „jó anyaság” és a fogyasztás között. A reklámok az anyai lélekre hatnak, újra és újra életre hívják a viktoriánus anyát azt sugallva, hogy aki nem veszi meg az adott árut, az nem szereti eléggé vagy elhanyagolja a gyermekét. A neoliberális és tömegkommunikációs korszak tápszer-, pelenka- és játékreklámjai tudat alatt a boszorkányság vádjával és a viktoriánus anya lelkifurdalásával operálnak.” 

 

Ezt használják ki a nagy élelmiszeripari mammutok is, amelyek a hivatalos baba-és gyermektáplálási ajánlásokat is meghatározták az elmúlt évtizedekben. Ezeknek köszönhetően eljutottunk a zöldségekkel teli első, a „jó evő” gyerekek „nevelését” támogató gyerekmenüktől odáig, hogy a világ minden pontján a gyerekmenü egyenlő a csirkenuggetsszel, a sült krumplival, na meg persze odáig, hogy a hozzátáplálás során a babáknak külön gyártunk és veszünk ételeket, külön etetjük őket; nem merünk valódi, természetes alapanyagokból készülő izgalmas, finom és tápláló ételeket adni: egy jó minőségű, izgalmas rozmaringos-céklaszószos tészta helyett 7 gabonás pépet, egy tápláló mogyoróvajas-fahéjas zabkása helyett natúr vagy cukros babakását adunk. Kerüljük a fűszereket, a céklát, az epret, a zabot, a citromot, a teljes kiőrlésűt, a piacok színes kínálata helyett a drogériák neonmegvilágítású bánatos babasorait bújjuk. És hiába azért tesszük ezt, mert a legjobbat szeretnénk (na meg azért is, mert a hamis marketingnek köszönhetően ezeket egészségesnek, és a gyerekeknek megfelelőnek hisszük), mégis éppen ez lesz az egyik fő oka annak, hogy végül a legtöbb kisbabás, kisgyerekes szülő számára mind a hozzátáplálás, mind a gyerektáplálás egy nyűg, stressz és örökös harc lesz. 

 

Itt az ideje változtatni!

 

Valami nagyon félrecsúszott az elmúlt évtizedekben. Szerencsére azonban egyre több kutatás és nemzeti (hozzátáplálási, gyermektáplálási) ajánlás fedezte már fel az összefüggéseket és fogalmazza meg: a gyerekeknek semmi szüksége nincs nekik szánt termékekre, sőt: a válogatósság megelőzése érdekében érdemes lenne kerülni őket. A legjobb és a legegyszerűbb megoldás egy alapvetően kiegyensúlyozottan és nagyrészt egészségtudatosan étkező család esetében, ha az érettség jelei után kezdett hozzátáplálás esetén rögtön akkor és azokból az izgalmas, színes, finom és tápláló ételekből kínálja a kicsit, amelyeket a család is fogyaszt. Hiszen ha a kezdetektől az ízbéli, textúrabéli változatosságot, a karakteres és izgalmas ízeket szokják meg, akkor később is jó eséllyel lesznek alapvetően az új ízekre nyitott bátor kis gasztrofelfedezők!

Ehhez persze fontos, hogy a család figyeljen az egészségtudatos táplálkozás alapjaira, és nagyrészt valódi, természetes alapanyagokból készülő egészséges ételek kerüljenek a családi asztalra. Ezt nem kell és nem is szabad túlgondolni, néhány alapelv betartása (a lehető legtöbb étkezéshez friss zöldség, gyümölcs; ultrafeldolgozott késztermékek, hozzáadott cukor minimalizálása, gyümölcslé/üdítő helyett víz, sok mozgás a szabadban, aktív családi élet) már egy tökéletes alap lehet! Ehhez pedig szülőként segítséget nemcsak ér, de sokszor kell is igénybe venni a saját (és így a gyermekeink) mentális egészsége érdekében is. Például segítséget jelenthet, ha bevonjuk a főzésbe a párunkat, a családot, ha használunk pl. konzerveket, fagyasztott ételeket, és persze segítség lehet alkalmanként az éttermezés vagy pedig ételrendelés egy olyan helyről, ahol deklaráltan figyelnek a fentiekre! Ne felejtsük el, hogy nem kell mindent magunk csinálni, és naponta saját erőből ötször frissen, meleget varázsolni az asztalra ahhoz, hogy elmondhassuk: egészségesen eszik a családunk.

 

Mindent ehet a gyerek – de mi az a minden? 

 

Ha pedig ez megvan, akkor sokkal egyszerűbb megjegyezni, hogy mi az a pár dolog, amit valóban fontos és/vagy ajánlott kerülni az első 1-2-3-4 évben, a többivel pedig bátran kínáljuk őket a nekik megfelelő formában kb. 6 hónapos kortól: 

 

• Szabad cukrok: a hozzáadott cukor (méz, agavé szirup, kóuszvirágcukor stb.) és a gyümölcslevekben előforduló cukrok – 2 éves  korig kerülendő (a méz egy éves korig mindenképp!), utána pedig minimalizálandó 16-18 g körüli mennyiségben
• Édesítőszerek: érthető okokból nincs rá vizsgálat, hogy mennyi idős korig nem ajánlottak, de alapvetően amíg tudjuk, érdemes kerülni őket, és természetes módon (banánnal, aszalványokkal) édesíteni
• Túl sok só: egy éves korig nagyon érdemes figyelni rá, főleg az otthoni hozzáadott sózás kerülésével. Itt nem a teljes kerülés a cél, hanem a minimalizálás, és sosem egy-egy étel sótartalma lenne a gond, hanem a sorozatterhelés
• Nyers hús/hal/tojás: értelemszerű 
• Nem pasztőrözött tejtermékek, illetve tej italként 1 éves korig kerülendő, kis mennyiségben hozzávalóként rendben van
• Fulladásveszélyes, nem biztonságosan kínált ételek mint az olajos magok, szőlőszem, koktélparadicsom egészben, stb.
• Ultrafeldolgozott (cukros) késztermékek, mint a babáknak marketingelt termékek nagy része (mint mondjuk a cukros babakeksz, babapuding, gyereknasik)

 

És nagyjából ennyi! Ezeken kívül pedig miért na kaphatnának a kicsik uncsi babapuding helyett korianderes-lime-os tonhalfasírtot, kardamomos-tahinis zabkekszet, garnélás curryt, céklás energiagolyót vagy mondjuk kelbimbós humuszt? Miért ne lehetnének ezek a gyerekkori íziprinting alapjai, amelyek majd egy életre meghatározzák a preferenciáit és ízlésvilágát? 

 

Mert írjuk fel nagybetűkkel a hűtőre és a lelkünkbe: a gyerekünk azt gondolja magáról, amit mi gondolunk róla! Ha mi úgy állunk a gyerekeinkhez, mint kis gasztrokalandorokhoz, akik a maguk tempójában fedezik fel az új ízeket és ételeket, aki alapvetően nyitott az újdonságokra, akkor azok is lesznek – nem, nem feltétlen ma vagy holnap, hanem a következő évek során. Mert ez bizony egy sok éves projekt, aminek csak később lesznek eredményei, így soha ne adjuk fel, még akkor sem, ha 10-15-ször utasítottak vissza egy ételt. 

 

Ha viszont mi magunk írjuk le a gyereket olyan mondatokkal, hogy „áh, te ezt úgysem szereted” vagy olyan gyakorlatokkal, minthogy csak néhány gyerekkedvencet kínálunk neki (ezáltal elvéve az expozíciót és a tanulás, ismerkedés lehetőségét), ez sajnos jó eséllyel negatív önbeteljesítő jóslatként fog működni. 

 

Ne mi legyünk azok, akik bekorlátozzák a gyerek ízlésvilágát a saját káros hiedelmeink és mintáink miatt. Szavazzunk bizalmat a kicsiknek, és tiszteljük meg őket az igazi, izgalmas és „felnőttes” ételekkel, a valódi, természetes alapanyagokkal. Mert ez az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk nekik: az egészséges viszony az egészséges étkezéssel. Ennek alapjait pedig az első években tudjuk lefektetni! 

 

Források: 

• Bee Wilson: First bite: how we learn to eat 
• Bettina Elias Siegel: Kid Food: The Challenge of Feeding Children in a Highly Processed World 
• Csányi Gergely és Kerényi Szabina: A „jó anya” mítosza Magyarországon a reproduktív munka és a piac globális történetének szempontjából (link) 
• Finn hozzátáplálási ajánlás (link)
• Izraeli hozzátáplálási ajánlás (link)
• Karen Le Billon: French kids eat everything
• Maya Adam: Food, Love, Family: A Practical Guide to Child Nutrition
• Olasz hozzátáplálási ajánlás (link)
• Pamela Druckerman: Brining up Bebe 
• Position of the Society for Nutrition Education and Behavior: Healthful Food for Children is the Same as Adults (link)

 

Írta: Okos Tímea Kitti

• Instagram: @timeakittiokos & @vilagjarocsalad
• Weboldal: erre a linkre kattintva éred el

 

Ezúton is szeretném megköszönni Timinek, hogy összefoglalta a gondolatait a témában!